Egyre többet hallani a munkaórák csökkentéséről, amelynek részben gazdasági okai, részben munkaerőpiaci okai vannak. Egy 2015 és 2019 között Izlandon végzett kísérlet azt találta, hogy a munkaórák csökkentése a fizetés megőrzése mellett(!) még növeli is a termelékenységet.
A kutatók arról is beszámoltak, hogy a négynapos munkahétet alkalmazó alkalmazottak
- kisebb mértékű kiégettséggel
- és magasabb jóléttel rendelkeznek.
Hasonló munkamodellt – négynapos munkahét próbaverziót – tesztelnek Spanyolországban. Japánban pedig arra kérik a munkáltatókat, hogy négy 10 órás munkanapot engedélyezzenek alkalmazottaiknak. Ezek mellett Skócia a közelmúltban bejelentette, hogy 20%-kal csökkenti a munkaidőt a fizetés csökkenése nélkül – foglalta össze a Gallup, amely további kísérletekről is beszámolt.
Egy új-zélandi vállalat például heti 37,5-ről 30 órára csökkentette az alkalmazottak munkaidejét, és lehetővé tette számukra, hogy eldöntsék, milyen napokon dolgoznak. Egy másik szervezet minden második pénteken fizetett szabadságot adott az alkalmazottaknak. A vezérigazgató szerint egyes dolgozók szívesen használják ezt a napot úgynevezett egyéni „mélymunkára”, amely során sokkal elmélyültebb munkát tudnak végezni, lévén nem zavarják őket a különböző meetingek vagy a hívások, e-mail üzenetek.
Hasonló kísérleti tanulmányok zajlanak az Egyesült Királyságban, Írországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is.
Az idő, a munka és a jólét közötti összetett kapcsolatok
2022 júniusában a Gallup majdnem 12,5 ezer teljes munkaidős alkalmazottat kérdezett meg, hogy átlagosan hány napot dolgoznak egy héten. A válaszokból kiderült,
- mindössze 8%-uk mondta azt, hogy heti négy napot dolgozik – ez 2020-ban még 5% volt –,
- míg 84%-uk öt napot,
- 8%-uk pedig hat napot.
A Gallup ezeketől a munkavállalóknál rákérdezett az elköteleződésre és a jólétre is.
A globális kutatócég azt tapasztalta, hogy azon munkavállalók esetében, akik heti hat napot dolgoznak, a legmagasabb volt a kiégés aránya, a legalacsonyabb az általános jólét aránya és a legmagasabb az aktív kilépési érzés
A heti öt napot dolgozóknál volt a legmagasabb az elköteleződés és a legalacsonyabb a kiégési arány.
A négynapos munkahéttel rendelkezőknél volt a legalacsonyabb az aktív kilépés, de nem volt szignifikánsan magasabb a jólétük, mint azoknál, akik heti öt napot dolgoznak. Azt is találták, hogy utóbbiak esetében magasabb a kiégés aránya, mint azok, akik heti öt napot dolgoznak.
Amikor a Gallup ugyanezeket a mintákat vizsgálta 2020 márciusában, a négynapos munkahéttel dolgozók szignifikánsan jobb általános jólétről számoltak be, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
Az adatokból a kutatók arra következtetnek, hogy a négynapos munkahét főként azok számára lehet előnyös, akiknek nincs lehetőségük távmunkára. Bár nem növeli annak valószínűségét, hogy a teljes mértékben a munkahelyen dolgozók részt vesznek a munkájukban vagy a munkahelyükön, a négynapos munkahét csökkenti annak esélyét, hogy a munkát nyomorúságosnak fogják fel – és növeli a virágzó jólét lehetőségét. A helyszínen dolgozók 44%-a a négynapos munkahét miatt akár munkahelyet is váltana.
Nem is a munkanapok száma a fontos, hanem a munkahely hangulata?
A heti munkanapokkal kapcsolatos viták persze nem újkeletűek. Már 1926-ban a Ford Motor Company bevezették az ötnapos munkahetet a hatnaposról. A Ford vezetői azt feltételezték, hogy kevesebb, azonos fizetés mellett ledolgozott nap növeli a termelékenységet a munka közbeni nagyobb erőfeszítés révén.
Ugyanakkor a munkahét hosszával kapcsolatos régóta húzódó vita mögött egy mélyebb kérdés rejlik magával a munka természetével kapcsolatban – állapítja meg a Gallup.
Az elkötelezett alkalmazottak minimum kétharmada számára nem okoz gondot az életvitele és boldogulása kapcsán az ötnapos munkahét sem.
A világ hét régiójában élő munkavállalók közötti elemzés azt mutatta, hogy azoknál, akiknek alacsony a munkával való elégedettsége, és nincs lehetőségük arra, hogy azt csinálják, amit a legjobban értenek, a ledolgozott órák számának növelése jellemzően visszájára fordul, és a munkájukba, életünkbe vetett hitük és önértékelésük csökkenését eredményezi. Akik viszot elégedettek voltak a munkájukkal, azoknál a napi ledolgozott órák száma ötről 10-re nőtt.
Mindez bonyolítja azt a kérdést, hogy a négynapos munkahét bevezetése a megfelelő módszer-e az alkalmazottak jólétének elősegítésére.
Ha a cél egy vonzó munkahelyi kultúra kialakítása, akkor a munkahét lerövidítése nem feltétlenül a legjobb kiindulópont. Miközben ez egy lehetőség a munkahelyeken dolgozó munkavállalók számára, akik munkahelyet váltanának, akár még fontos tényező is lehet a munkaerő-megtartásban.
Míg a négynapos munkahét jó ötlet lehet egyes személyek vagy szervezetek számára, a munka és a magánélet egyensúlyának szabályozására törekvő irányelvek két kétes feltételezésen alapulnak:
- a munka elkerülhetetlenül rossz dolog,
- és hogy a vezetés tudja, mi működik a legjobban minden ember számára.
Az igazi probléma az, hogy a legtöbb alkalmazottat rosszul irányítják. Világszerte 10 alkalmazottból csaknem nyolc nem vagy aktívan, effektíve nem dolgozik. Ezek az emberek a munkanapjukat az idő múlásának figyelésével töltik, esetleg szándékosan a munkáltatójuk ellen dolgoznak, vagy éppen a kilépést tervezik.
Ha a munkahét lerövidítése helyett a munkatapasztalat minőségének javítására koncentrálnának a munkáltatók, közel megháromszorozhatnák a munkavállalóik életére gyakorolt pozitív hatást.
A HR-Rent aktuális belföldi és külföldi állásajánlatai közül itt lehet böngészni!
Fotó: Freepik