Talán méltánytalanul kevesebbet beszélünk a férfiak, apák munkaerőpiaci szerepéről, az ő egzisztenciális teljesítménykényszerük megéléséről, esetlegesen szükséges támogatásukról.
Merthogy az évek során – nyilvánvalóan joggal – egyre jelentősebb szerepet vállalnak a férfiak a családi fenntartásban, nemcsak anyagi, hanem hétköznapi, operatív szinten is.
De akkor most hogyan is van: ők elsősorban apák vagy munkavállalók?
Június 18-án van az Apák Napja.
A munka és magánélet összehangolása egyre nagyobb kihívást jelent nem csupán a nők, de a férfiak számára is. Ebben jelentős szerepet játszanak azok a változások, amelyek az elmúlt évtizedekben az apaságról alkotott elképzeléseket formálták – írja egy 2020-as kutatási elemzésében az Ipsos Kutatóintézet. A nemek közötti béreket érintő egyensúlytalanságról itt írtunk korábban, német példákat vizsgálva.
„Az 1980-as évektől kezdve – leglátványosabban a skandináv társadalmakban –
egy olyan apa figurája kezdett kirajzolódni, aki nemcsak az anyagi biztonság megteremtésében veszi ki a részét, hanem érzelmileg is elkötelezi magát a gyereknevelés iránt”
– emlékeztet cikkében az Ipsos.
A XX. századi mélyenszántó társadalmi változások folyamatai érintették az apai szerepeket is. Gondoljunk csak bele, az elmúlt évszázad 100 éve alatt a nőknek járó szavazati jogtól, a jellemzően 8 órás munkavégzés szociális eredményén keresztül eljutottunk a munkavállalók élet és munkahely közötti egyensúlyának feszegetésééig. Mindezt néhány generáción keresztül.
A domináns apakép tehát jelentősen változott, hiszen a „hagyományos kenyérkereső” apa szerepe mellett a gondoskodó, a családi, párkapcsolati és gyereknevelési helyzetekben minőségi időben jelenlévő apa is.
„Ennek következtében a magyar társadalom férfiakkal szemben támasztott elvárásai heterogének és ellentmondók: a magyar apáknak egyszerre kell megfelelniük a tradicionális kenyérkeresői szerepnek, valamint a gyereknevelésben elkötelezett, érzelmileg involvált apa ideálnak” – írja kutatási összefoglalójában Dr. Geszler Nikolett, az Ipsos Customer Experience osztályának kutatója.
A skandináv államok mutatják az utat?
Ebben a régióban több mint 30 éve tudatosan építik az apai szerepek és a munkavégzés közötti egyensúly megteremtésének lehetőségét, így például bevezették „a kifejezetten apákat célzó, individualizált, nem átruházható szülői szabadság (apakvóta) és a rugalmas munkalehetőségek expanzióját. Az apakvótát először a világon 1993-ban Norvégiában vezették be és négy hét szabadságot (jelenleg 15 hét) kínált fel az apáknak, amit kizárólag ők vehettek igénybe. Az előzetes várakozásokkal ellentétben az új rendelkezés nagyon népszerű lett, és az apakvótát igénybe vevő férfiak száma drámaian megnőtt. Norvégiában a bevezetés évében az apák 4 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, míg 20 évvel később ez az arány már 90 százalékra emelkedett. A rendelkezés titka az opciók hiányában rejlik, hiszen ez egy ‘use it or lose it’ juttatás, azaz amennyiben az apa nem veszi igénybe, a család elesik a támogatástól”. (Magyarországon egyébként 2023-tól emelkedett az apáknak járó szabadnapok száma, részletek itt.)
A kutató szerint ez az eszköz nem csak az apa-gyerek kapcsolatot erősíti, de támogatja a nők munka és magánélet közötti egyensúlyát, és biztosítja a férfiak és nők közötti felelősségek egyenlőbb megosztását is.
Ráadásul ezzel a döntéssel a norvég férfiak növekvő mértékben vállaltak szerepet úgy a gyereknevelésben, mint a házimunkában. Ennek eredményeként pedig a férfiak és nők közel azonos mértékben járulnak hozzá mind a fizetett, mind pedig a nem fizetett otthoni munkához. (Magyarországon is egyre többet foglalkoznak az úgynevezett láthatatlan munkával, amely hétköznapi nyelvezetben csak „második műszakként” emlegetett, és a nők munka utáni egyéb, családdal kapcsolatos terheinek megnevezése.)
Szakértők szerint mindez pedig hozzájárul a munkahelyi és otthoni felelősségek kiegyensúlyozottabb menedzseléséhez.
Elköteleződés a munka és a család felé is?
„A vállalatok többsége kimondatlanul még mindig az apaság hagyományosabb felfogását feltételezi az ideális munkavállaló mítoszával összhangban. Az ideális munkavállaló egy olyan absztrakt személy, akinek egyetlen, vagy legalábbis elsőszámú felelőssége a fizetett munka. Az a tradicionális modell, ahol a férfi az egyetlen vagy elsőszámú kenyérkereső, megfelel az ideális munkavállaló feltételeinek, hiszen a fizetett munkát állítja előtérbe” – írja elemzésében az Ipsos kutatója. Geszler Dorottya úgy látja,
„ezzel szemben a család életében aktív szerepet vállaló apa már konfliktusban állhat a szervezet által képviselt elvárásokkal.
Ennek következtében a dolgozó anyákhoz hasonlóan a férfiak is egyre inkább kettős nyomással szembesülnek, ahol nem csak a hagyományos férfikarrier-mintáknak kell megfelelniük, de az egyre erősödő aktív apaság normájának is”.
Ideális apa vagy ideális munkavállaló?
Az apák egyik szerepe tehát megköveteli az állandó jelenlétet, elérhetőséget és a munka iránti teljes elköteleződést. Abban az esetben, ha egy munkavállaló nem demonstrálja elkötelezettségét és kompetenciáját, későbbi előrejutási esélyeit kockáztatja. Éppen ezért a rugalmas lehetőségek, a hosszú szülői szabadság, az egyenlőbb nemek közötti viszonyok támogatása egy hagyományos munkakörnyezetben költséges az újító szándékúak számára. „Férfiak esetében ezek a költségek még magasabbak, hiszen nem csak az ideális munkavállaló mítoszát, de a hagyományos kenyérkeresői modellt is megkérdőjelezi” – hangsúlyozza a szerző.
Mindemellett pedig ott van az apák egyfajta modern felfogás szerinti otthoni szerepe, amelyben ugyanúgy meg kell felelniük a családi elvárásoknak, mint a munkahelyen. Ha úgy tetszik, elvárás feléjük, hogy részeseik legyenek a családi életnek, működésnek, szervezésnek, természetesen a nőkkel egyenrangú félként.
Ezzel pedig összességében nincs semmi probléma, hiszen az egyenjogúság és egyenrangúság ugyanúgy alapja egy családi életnek és párkapcsolatnak, mint a munkahelyen való megfelelésnek. Az apák így, a modernkori új elvárásoknak megfelelően további terheket kapnak a nyakukba, amellyel mentális ki tehetségük erősödik, ugyanakkor a serpenyő másik oldalán ott van a párkapcsolattal és a gyermekekkel kapcsolatos bevonódás. Mert ahogyan egyszer Benedek Tibor vizilabdázó mondta egy interjúban, az egyetemi tanulmányok, az élsport és a család közötti egyensúly megteremtésének az a legjobb megoldása, ha ezeket nem egymás alá, hanem mellé helyezzük, így az egyikből lehet a szükséges energiát nyerni a másikhoz.
Az apák napja tehát az, amikor érdemes megemlékeznünk azokról a férfiakról, akik helytállnak a munkahelyükön és a családi fészekben is. Teszik ezt úgy, hogy pszichológiai felmérések szerint is nehezebben kommunikálnak, igényeiket kevésbé hatékonyan tudják kifejezni, mint a nők.
Apaként is pótolhatatlannak lenni
„A rugalmas intézkedések amibivalens hatása azzal is magyarázható, hogy nem rengetik meg alapjaiban az ideális munkavállaló mítoszát, a túlórák elengedhetetlenségét és a mélyen gyökeredző hiedelmeket arról, hogy milyen prioritással bír a munka. Amíg
a professzionális karrier eléréséhez az szükséges, hogy a munkavállaló mindig látható, elérhető és pótolhatatlan legyen, teljes munkaidőt meghaladóan teljesítsen és a munkát állítsa előtérbe, addig az alternatív megoldások korlátozott sikerrel járnak.
Mindaddig, amíg a családbarát politikák és rugalmas lehetőségek egyéni döntés függvényei maradnak, fennáll annak a kockázata, hogy a munkában perifériára kerülnek az ezeket igénybe vevők. A kiegyenlítettebb nemek közötti viszony minimalizálhatná a versenyben való lemaradás költségeit. Ehhez elsősorban olyan családbarát intézkedések bevezetésére van szükség, mint amilyen az apakvóta, amely több apát tenne pótolhatóvá a munkában és pótolhatatlanná otthon” – zárják az Ipsos kutatási jelentésében.
Munkaerőt keres Magyarországról? Mi segítünk! Kérjen tőlünk ajánlatot!
Fotó: Freepik